Blog

HÜLYE-E VAGY-E,

vagy csak egyetértesz a lopással, vagy csak szeretsz tapicskolni a dágványban, netán csak lapítasz a fűben, mint a nyuszitojás? (Ennél finomabban nem is fogalmazhattam volna meg, miben vagyunk nyakig.)

Meseország lakói vagyunk. Sőt, állítom, hogy ilyen a mesében sincs. Mert ott legalább akad egy legkisebb királyfi. Vagy egy tiszta szívű parasztlegény.

Hiába mondják, hogy nincs mese, Andersen meghalt, ez így konkrétan nem igaz. A talpnyalók továbbra is nyájasan hazudnak, csak hogy ki ne derüljön, hogy ostobák és/vagy nem alkalmasak a tisztségükre. Hiába meztelen a császár, mindenki kényszeredetten mosolyog, senki nem meri kimondani, hogy nincs rajta ruha. Nem sok idő kell hozzá, hogy rajtunk se legyen. Legatyásodik ez a nép. Vajh, miért fordítja el oly szemérmesen mindenki a fejét? Talán azért, mert mindenki a ravasz takácsokkal van? Mert van jó tolvaj, meg rossz tolvaj? És tapsikolunk, ha a jó tolvaj meglopja a rossz tolvajt?

Vannak néhányan, akik halkan összesúgnak, hogy nade, hogy van ez? Őket azonban a többiek messzire elkerülik, gyanúsak, nagyon gyanúsak, ki bujtogatja őket, miért és mire? Csak nem valamiféle ribillión törik a fejüket? A nyugatról pénzelt lipsik. Mert csak elegánsan, csak damaszt asztal mellett, csak a fülke magányában szabad véleményt nyilvánítani! Persze, a császárt nem érdekli, hogy a budi csendjében mit gondolsz. Ő, köszöni, jól van, amíg a késsel villával benn maradunk a szalonban, s a kombóból nem különül el a villa vasvilla formájában, addig boldogan nézegetheti magát a nép csillogó szemében.

Mert a nép megszokta, hogy uram bátyámék úgyis elintézik a dolgokat, ő meg sutyiban megpróbál boldogulni, ahogy tud. A világért sem néz a dolgok mögé, akkor sem, ha a képébe tolják a nyilvánvaló hazugságokat, sikkasztásokat, ha már nagyon szúrja a szemét valami, akkor is csak vállat von, s hátrább lép. Vagy elmegy mulatni a plázába. Áltatja magát. Márkás cuccokkal, okostelefonnal, legfőbb gondja az egészséges diéta, a konditerem, a zúzás a romkocsmákban. Vagy reggeltől estig rohan a lakás, óvoda/iskola, munkahely, bevásárlás, TV és esti fürdetés mókuskerekében, s amikor van két perce, arról álmodozik, milyen jó lenne legalább a szabadság alatt kipihenni az egész éves hajtást.

Megsúgom: szabadság csak ott van, ahol a népek kivívják maguknak. A gazdának nem áll érdekében, hogy egy szemernyit is engedjen a szorításon. Amíg a zemberek elvannak a jó kis kütyükkel, a tévés förtelmedvényekkel, vagy ki se látszanak a robotból, addig nem lázadnak. S a főurak ebben megnyugodván, gondoskodnak arról, hogy a zemberek még többet kapjanak mindebből, hogy biztosan ne legyen energiájuk, idejük azzal foglalkozni, mi folyik odafent.

Merthogy folyik, az biztos. A lé mindenképpen. Egyre nagyobb kapillárisokon jut el a mátrix megfelelő pontján elhelyezkedő haverokhoz, rokonokhoz, üzletfelekhez. És ez az a lé, ami a hangyák verejtékéből egy jó nagy fazékba gyűlik össze. Ami, mint tudjuk, húsos.

Hát ezért kérdem én, tényleg hülye-e vagy? Vagy csak gyáva? Vagy annyira közömbös, hogy amíg más is kínlódik, meg vagy nyugodva? Mi lenne, ha megfognátok, megfognánk egymás kezét, és egyszerre mondanánk: A császár meztelen! Forró szurokba és tollba kell forgatni, és kiseprűzni.


Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.